Élmény: Bár a koncepció csak üres fecsegés, elég érdekes ahhoz, hogy elmeséljem: Óceániában alakultak ki ún. rakomány-kultuszok a 19. század végén, amikor a leegyszerűsítve messiásváró helyiek a rakományokkal érkező idegeneket jóléthozó őseikként értékelték. Ennek egy ismert példája a vanuatui John Frum kultusza a huszadik század első feléből, ami ismeretlen okból terjedt el, és összeomlott az akkori (gyarmatosítói) társadalom, hiszen mindenki John Frumtól várta, hogy ellássa őket, erre a tűzre pedig olaj volt a második világháborús légi katonai rakományok érkezése. Nos, a koncepció ezt a vanutaui hangulatot idézné meg, de gyakorlatilag ez csak csilivili körítés egy trópusi illathoz, nincs benne semmi messianisztikus. Na de milyen a parfüm? Lineáris, a kezdetektől a trópusi gyümölcsök uralkodnak (leginkább mangónak mondanám), de ez egy roppanós, üde gyümölcs. Sőt, hogy tovább menjek, annyira üde, hogy egy szénsavas üdítőre emlékeztet, szinte érezni vélem a szénsavat (a lime hatása lehet).

Szubjektív értékelés: nem tetszik - elmegy - tetszik

nincs videó