Szépen bővül a blog, egyre kevesebb olyan parfüm(márka) van, amiről még ne lett volna szó. Idén több, mint 200 parfümről számoltam be, persze ez a gyorsaság annak is köszönhető, hogy elég amatőr vagyok és nem elemzek ki napokig egy illatot, csak első benyomásokról írok.

Míg 2020-ban átlag 12 látogatóm volt (2018-ról és 2019-ről nincs adat a blog költözése miatt, bocsi), 2021-ben ez visszaesett 4-re, úgy látszik unalmasabb lettem :D

felsorolhatnám a tetszik/nem tetszik címkék alapján, hogy mik voltak a kedvenc élményeim, de ez nagyon szubjektív tud lenni, hiszen kijöhet egy "tetszik" akkor is, amikor a huszadik ugyanolyan illatú parfüm után jön valami más végre, ami viszont más eseteben nem tetszene annyira. Illetve igaz viszont is, egy alapból "tetszik" kategóriájú parfüm kaphat rosszabb értékelést is, ha sok hasonlóval volt dolgom azidőtájt. Mindenesetre emlékezetből megpróbálok összeállítani egy kedvenc-listát:

• Acqua di Parma Blu Mediterraneo Cipresso di Toscana (2005) - kellemesen friss és fűszeres.
• Guerlain Ideal-vonal (2016-2020) - Itt több parfüm is szóba jöhet, a lényeg az Ideal DNS-ében van, ami egy kellemesen meleg mandulaillat.
• Az év kellemes meglepetése dizájner fronton a Michael Kors Extreme Speedé (2018), sokkal kevésbé sablonos, mint a többi dizájner. Persze ez is egy kellemesen meleg, fűszeres parfüm, ahogy minden kedvencem.
• Az abszolút csúcs a Parfums de Marly Herod (2012). Amíg ezt nem szagoltam meg, azt hittem, nem szeretem a vaníliát, de aaah.
• "Nem tetszik" kategóriában változatlanul vagy az a problémám, hogy ízléstől függően nem tetszik valami, vagy hogy érzékeny vagyok egy-egy összetevőre (Mercedes-Benz Blue, Issey Miyake Majeure).

"Utam": Ezt sokszor el fogom ismételni a jövőben, de azt hiszem 2018 derekán lettem e hobbi rabja, amikor be akartam kategorizálni a művészeteket érzékszerv alapján és az orr ide vezetett. Lenyűgözött, hogy milyen komoly szubkultúrája van a dolognak, elkezdtem tanulni, viszonylag hamar kialakult bennem a koncepció, hogy hogyan haladjak. Blogolni 2018 szeptemberében kezdtem róla, immár több, mint 500 parfümön mentem végig a magam felületes módján, de ez is része a folyamatnak.

Az első szerzeményem azt hiszem egy Ralph Lauren Polo Blue (2016) deo stift volt, hiszen kell a tökömnek drága parfüm, gondoltam, a deonak is van szaga - és lehet, hogy maradok ennél a koncepciónál, ha működik a deo, de nem működött, nem nyomta el a testszagot.

Ekkor azért még elég árérzékeny voltam, így az első parfümöm egy hétezer forintos Coach (2017) lett. Ennek a vásárlásnak a tanulsága az lett, hogy teszter nélkül tilos vásárolni, mert bár az illat jó volt, tartóssága nulla. 2020 parfümje, az Hermes Terre Intense Vetiver (2018) szintén ezt verte a fejembe, mert bár intenzíven teszteltem, tesztert nem vettem, a vásárlás után viszont kiderült, hogy valamitől nem esik jól.

2021 alapvető változást hozott: megismertette velem az unalmat. Ez főleg a dizájnereknél jelentkezett a sokadik ugyanolyan jellegű illat után, és elhatároztam, hogy jobb kizárólag a niche-illatok közül válogatni. Ugyanakkor - mivel az ízlésem egy irányba, a meleg, fűszeres, őszi illatok felé mutat - egy idő után ezek is unalmassá válhatnak, ezért érdemes többféle jellegű parfümöt tartani.